2018. június 18., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
Magamról
- szárazkenyér
- Úton vagyok. A felismert - megérkező – várakozással. …és szemlélődöm, bizonyára látok is. Így tudom… Látatni is akarok, de nem látszódom. Ez nem hiba (hübrisz), csak adottság. Kulturális (lingvisztikai-, fenomenológiai-, stb.) sokszínűségek bábeli vanitasa. Az identitás motivációja, ma, - a net tágult világában - inkább szűkít és maszkosít, semhogy megmutassam arcomat. A nagykérdés az adekvát tükrözéselmélet óta csak a Feldmár-i: Van-e élet a halál előtt? Tényleg szerepeket játszunk? Játék az egzisztenciális fenn maradásért, és a posztumális bizonyítottságért? Matematikai pengék és fekete macskák kísérik utam. Tomboló nóvák tündöklésétől kábultan tapogatom a sötét vermet ahol élek, mert jön a postás, ajánlott küldeményt hozott, szabálytalanul parkoltam – lejárt parkolójegy – és a bűnügyi költségek, ügyvéd, meg „mindem” (Kosztolányi) és a vas világ a rend, igába hajt.